A fenti cím nem egyszerű átültetése a német „Schwartze Passagiere” kifejezésnek. Az utasok, akikről most majd szó esik, valóban sötétek, Ők azok, akik munka közben elbújnak a hajófenék valamelyik zugában, és így sötétben tesznek meg hosszú, hosszú utakat. Ezek a sötétutasok. Sötét a múltjuk, és sötét a jövőjük. Sötét gondolatokat forgatnak az agyukban, és sötét elkeseredés honol a szívükben. Sötét daccal szorítják össze fogukat, mert sötét számukra ez a nagy, lármás, tőlük eltekintve sokszínű minden: az Élet.

Rejtő Jenő: Bedekker csavargók számára

egy éve már hogy értelem

veszítve lettem névtelen
sorsot cserélve védtelen

hittem hogy hordok magzatot
hittem hogy te én vagyok
helyetted meghalhatok

sorsod halántékon ért
lettem életre ítélt
ettől és eddig írt és élt

ülünk ítélet utáni csendben
halál utáni szerelemben
egymás mellett a fallal szemben

Hervay Gizella

A vékony falon minden áthallatszik. A végtelennek tetsző őszi eső esik, cuppogva, csordogálva a mélyedések mentén, alvásra, sikolyra, diskurzusra, ölelésre, bánatra és örömre, mindig ugyanúgy, a természeti dolgoknak avval a bölcs egyformaságával, amit a világ folyása, a jelen legrendkívülibb eseményei sem téríthetnek el végtelenül monoton ütemüktől. Megnyugtat ez az átélt örökkévalóság, amely egy perc hangulatában szimbólummá érzékelődik előttem, ahogy a sivár lucskos altonai éjszaka apró szemű esőjét ablakomhoz verdesi a szél. A nagy csendben úgy hangzik az eső sokféle lármája, mintha egy nagyobb állat zabálna kint állandóan csámcsogva.

Ezek a halk zajok, cuppanások végül minden sikoly és robaj felett, mint vezérszólamok lettek úrrá. Pedig most sem hangosabbak. A többiek csendesedtek el. És ha az ember elcsendesedik, akkor egyszerre meghallja, sőt megérti a természet közönyös, de mélységesen bölcs ritmusait. elfolyik és megújul… Elnyomják a csendjét, de azután még hangosabb, még figyelmeztetőbb, még jellegzetesebb lesz ez a némaság, ahogy minden kezdet nélkül tovább folydogál. Ezek után az sem fáj, hogy a Moabit fegyházból mentem ki a Lerther pályaudvarra, és attól sem őrülök meg, hogy esténként hamis illatszerekkel ügynökölök. Az esőt semmi sem változtatja meg.

Rejtő Jenő:Bedekker csavargók számára - Garni

doridora:

fáradtak vagyunk.
nem érünk már rá félni.

rivieree:

Anyámnak fáj a feje,
nem iszik feketét —
Anyámnak fáj a feje,
nem szed be porokat:
szótlanabb sápadtsággal
feji meg tehenét,
szótlanabb sápadtsággal
söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak
jöttment idegenek?
Anyám az ijedtségtől
dadog és bereked.
Sötét kendőjét vonván,
magányát…